Archívum November 2008
Lemezkritika a viharock.hu oldalon
szerző bugocsiga (08/11/2008 - 03:39)
Hey!
Ismét írtak a korongról.
Olvassátok: http://viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2359
Avagy:
"Hétköznapi őrültség
Checkpoint Charlie eredetileg a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán, ők viszont egy szimpatikus pesti zenekar, modern trash/hardcore dalokkal.
Checkpoint Charlie eredetileg a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán, ők viszont egy szimpatikus pesti zenekar, modern trash/hardcore dalokkal.
Beteszem a cédét, s minden teketória nélkül indít az öttagú Charlie bátyó, thrash-hardcore elemekből építkező veszett szörnye - „One more agression!" – így is van, teljesen jól mondják! Hatalmas, rozsdás fogaival már az elején jól belédharap, kérődzik rajtad, s nem eresztve, veszett vadként cincál szét. És minden mást gondoljatok még hozzá, ami passzol arra a szituációra, hogy benne vagy az említett szörny szájában, és lassan, ámde jóízűen fogyaszt el téged – meglepő módon te ezt élvezed, és akarod, és még, még, még…. Szóval vizuálisan megfogalmazva ennyi a lényeg. Borítója korrekt, belül dalszövegekkel, fotókkal tele, igényes dizájnnal, full ok.
Ahogy a 2006-ban alakult banda korongjának címe is mutatja, a legkülönfélébb hétköznapi őrültségből, mozzanatokból, helyzetekből nyújtanak át most nekünk egy jókora csokorral. Gondoljatok bele, hogy ezeket mennyi ideig érlelhették, tökéletesítették, amíg végül ez lett az eredménye! Egyszerűen fantasztikus, hogy mennyire lédús gyümölcsként került az asztalra, telis-tele szuper ötletekkel, hihetetlen megvalósítással! Mozgalmas, pörgős, oda-vissza áramllik benne az energia, ugyanakkor egyfelől meg iszonyatosan súlyos, mély és néhol egyenesen borzongató! Ami külön öröm benne, hogy a tizenegy dal között egy percre sem lankad a figyelmünk, hála a frappáns váltásoknak, hangulati különbségeknek.
És most vegyük sorra a dalokat:
Murphy"
Ahogy a 2006-ban alakult banda korongjának címe is mutatja, a legkülönfélébb hétköznapi őrültségből, mozzanatokból, helyzetekből nyújtanak át most nekünk egy jókora csokorral. Gondoljatok bele, hogy ezeket mennyi ideig érlelhették, tökéletesítették, amíg végül ez lett az eredménye! Egyszerűen fantasztikus, hogy mennyire lédús gyümölcsként került az asztalra, telis-tele szuper ötletekkel, hihetetlen megvalósítással! Mozgalmas, pörgős, oda-vissza áramllik benne az energia, ugyanakkor egyfelől meg iszonyatosan súlyos, mély és néhol egyenesen borzongató! Ami külön öröm benne, hogy a tizenegy dal között egy percre sem lankad a figyelmünk, hála a frappáns váltásoknak, hangulati különbségeknek.
És most vegyük sorra a dalokat:
Legelsőnek az Over And Over Again valami eszméletlen veszett thrash-riffeléssel csap a lovak közé, a Message zenéje szintén önmagáért beszél, őrült vokálozás mellett végig körüllengi egyfajta veszettségszag, brrr! Don't Think It's Over társához képest letisztultabb, dallamosabbnak mondható, nem annyira elvadult.
Awakened iszonyat súlyos, dühöngő fenevad, szólója után, székembe hátradőlve tényleg elégedetten csettinghetek. Végig hatalmasat nyom a latba a The Damned Ones, csak úgy, mint az utána következő, szintén kiváló, hardcore hatásfokkal működő Brainwashed.
The Undertaker egyperces akusztikus átvezető után közeledik a For You, ami egyike az album legjobb, legpimaszabb, mégis legtutkóbban megkomponált dalainak. Maró, agresszív zúzda vs. letisztult dallmosság, elképesztően jó!
Bárhonnan is nézzük, a Goodbye - a maga kis érdekes hangulatával, no és persze felejthetetlen refrénjével – számomra még mindig egy olyan darab, amit nehezen szokok meg. Answer szintén egy zseniálisan felépített, pöpec nóta – verze alatt mogorva odamondás, aztán meg a refrén felszabadult bravúrja!
Checkpoint F*cking Charlie, a durván eltalált slágeres zárószám pedig mindezt a lemezt (és ha engem kérdeznétek egész eddigi működésüket) megkoronázza, mintha egyszerre lenne tejszínhab és a gyümölcsszem a tortájuk tetején! Négy percnél ugyan vége az említett nótának, de ha éppen nem siettek sehova, akkor érdemes végighallgatni, mert frankó kis meglepetéseket rejt magában…
Tehát elismétlem újra: ha valaki jóféle magyar modern metált akar magának, akkor mielőbb szerezze be – ezt Charly say's!
Murphy"
Archívum November 2008